Egy kicsit elmaradtam Rasiddtól, hiába e héttől már ismét dolgozónő lettem /ez nem panasz szeretem a munkámat/, no meg a Való Világ ismét adott megoldandó feladatokat.

Egy kicsit elmaradtam Rasiddtól, hiába e héttől már ismét dolgozónő lettem /ez nem panasz szeretem a munkámat/, no meg a Való Világ ismét adott megoldandó feladatokat.

Hajnalban keltünk, így hamar beértünk Párizsba. Miután a szükséges ellátmányt beszereztük, és itt főleg a calvadost emelném ki, mert a mai programba szerepel a Diadalív, s annak árnyékában calvadost kell inni Remarque után, s ennek hiányában kicsit nehéz lenne.

Nem tudok betelni Párizzsal, mindent szeretnék látni, sajnálom az időt még az alvásra is. Rasid megadóan jön, térképet forgat, majd irányt vált, utazunk metrón, RER-en, buszon, és gyalogolunk, szeretném Vele megosztani, ami nekem fontos, ami számomra érték, és örömmel elmesélni mit olvastam az adott helyről, kik jártak, éltek itt a történelem folyamán, nem mintha nem tudná, csak más nézőpontból. E mohóságnak Rasid issza meg a levét, aki csak az 5.-napon akad ki, de hol vagyunk még attól a történetben, még csak a negyedik napnál tartunk. Előszelei a viharnak már látszottak, nem vettem észre, vagy nem akartam? Ki tudja, mára már lényegtelen, tudom „kicsit” sűrű minden nap, hiszen kerületekre próbáltam felosztani a látnivalókat napok függvényében, és azt sem szerettem volna, ha a várost végigrohanó, kipipálók sorába állnánk.

A nap végén hazafelé a metrókat összekötő folyosón egy kis örömzenélésbe „szaladunk”. Gondolom az itt tanuló diákokból állhatott össze a kamarazenekar, és tartott bemutatót a vásárlásra ajánlott CD-ből. Bizet-Carmen- Habanera dallama csendül fel, én el vagyok varázsolva, a páromban meg oldja a feszültséget, és az állandóan áramló tömeg lelassít, az örökös zsongást átveszi a zene. Nem hittem volna, hogy egy zegzugos folyosónak ilyen akusztikája van.

St Chapell

A később szentté avatott IX. Lajos francia király 1226-os trónra lépésétől kezdve törekedett hatalma világi és egyházi alapjainak megerősítésére. 1239-ben sikerült megvásárolnia II. Balduin konstantinápolyi latin császártól egy Krisztusnak tulajdonított töviskoszorút, amihez hamarosan a Szent Kereszt egy darabja is csatlakozott, Lajos egy új, minden eddiginél szebb templom építését rendelte el közvetlenül a palota mellett. Itt találkozhatunk először a kétszintes megoldással, amelyre igen kevés példát találunk a középkori templomépítészetben. Az alsó kápolna az udvari nép részére készült, a felső közvetlenül a palotával volt összekötve. A másik a felső kápolna hatalmas rózsaablaka és 15 hatalmas, színesüveg-táblája, amelyek ószövetségi jeleneteket, Krisztus életének eseményeit, Szent Helénát, Szent Lajost és az Apokalipszist ábrázolják.

A baldachin alatt állt valaha a 13. századi ereklyetartó, melyet azonban 1793-ban beolvasztottak. Az ereklyét, Jézus töviskoszorújának maradványát ma a Notre-Dame székesegyházban őrzik.

A Conciergerie a Cité-szigeten elhelyezkedő, a 13–14. században a francia királyok által lakott Cité-palota északi, Szajna-parti szárnya. A 14. század eleji gótikus épületrész rövid ideig a királyi család és a palotaőrség lakhelyéül szolgált, a 14. század második felétől azonban hírhedt börtön működött a falai között. . A 19. század második felétől az átalakított épületegyüttes igazságszolgáltatási szerveknek, bírósági hivataloknak ad otthont. Az épület elején található Óratorony volt Párizs első órája, mely a mai napig is működik.

A Conciergerie - házmesterséget jelent itt van az ország legnagyobb gótikus terme. Gens d`armes azaz a fegyveres emberek termének hívták régen: ebből alakult ki a ma is használatos gendarme= csendőrség(zsandár) kifejezés. Itt raboskodtak a nyakazásra váró királyok, grófok, márkik sőt a forradalom egymást felfaló vezérei (Danton, Saint-Just végül Robespierre) és maga Marie Antoinette is.

1204-ben II. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. A Capetingek korában királyi vadászház és vár volt. 1364 és 1380 között V. Károly gót stílusban átépíttette. I. Ferenc és II. Henrik pedig Pierre Lescot által gyönyörű reneszánsz királyi várat emeltetett belőle. Medici Katalin székhelyéül választotta és kibővítette, IV. Henrik pedig közbeeső épületekkel, a Tuileriákkal is összekötötte. Ez a régi Louvre, melyhez XIV. Lajos az új Louvre-t csatolta, úgy hogy az épület négy szárnya a palota udvarát négyzet alakban zárja be.

Midőn a királyok Versailles-ba költöztek, a Louvre-ban a király hivatalnokai, majd tudósok és művészek laktak. A Tuileriák leégése után, 1871 óta, a pénzügyminisztériumon kívül csak a múzeum van a Louvre-ban, mely a francia polgári forradalom óta a köznép számára is látogatható. A hihetetlen gazdagságú gyűjtemény mellett a múzeum épülete, és az 1989-ben hozzáépített, rozsdamentes acélból készített, pontosan 666 üveglapból álló, 21 méter magas piramis.

A tér 1755-ben Ange-Jacques Gabriel tervei alapján készült a Champs Élysée és a Tuilériák és a kertje között. Szobrokkal és szökőkutakkal díszítették és abban az időben XV. Lajos királyról nevezték el. A téren állt egy, a királyról készült lovasszobor is. A tér északi részén  két épületet  találunk, amely az akkori időszak építészetét tükrözi. Az egyik a Tengerészeti Minisztérium, a másik pedig a Hotel Crillon, amely annak idején Marie Antoinette kedvelt tartózkodási helye volt. A francia forradalom idején a királyról készült lovas szobrot ledöntötték és helyére a  guillotine (nyaktiló) került. A teret átnevezték a Forradalom terének, egy évvel később, , a guillotine-t lerombolták és a kiegyezés szimbólumaként a teret is átnevezték Place de la Concorde.

Jelenleg a téren található obeliszk egykor a luxori templom bejáratát díszítette. A franciák 1829-ben kapták, 1833. december 21-én érkezett Párizsba és 1836. október 25-én állíttatta fel Lajos Fülöp a tér közepén.

A Tuilériák kertje a Szajna jobb oldalán a Concorde tértõl majdnem  Louvre-ig húzódik. II. Henrik halála után özvegye, Medici Katalin terveztetett egy új palotát. 1564-ben Philibert de l'Orme építésszel kezdte az építést.  A Palota egy  tetőcserép készítő gyár helyére épült, ebből ered a Tuilériák elnevezés is. Több uralkodó lakóhelye is volt, olasz reneszánsz stílusú kertet, XIV. Lajos rendeztette át kertészével, itt tartották házi őrizetben XVI. Lajost. 1830 júliusában a párizsiak megrohamozták és elfoglalták. Lajos Fülöp tette újra királyi rezidenciává egészen 1848-ig, amikor is újra betörtek és a svájci gárda állomáshelye lett.  1871-ben a párizsi Kommün idején felgyújtották és teljesen porig égett.

Párizsban 37 (!) híd ível át a romantikus Szajnán. Az 1803-ban épített, és 1984-ben újjáépített Művészetek Hídja (Pont des Arts),  fából készült sétálóhíd.

A Pont Neuf pedig, neve ellenére (Új híd) Párizs legrégebbi, ma is álló hídja.

1858-ban a császár III. Napólen megbízta Hausmannt, hogy tisztítsa meg azt a 12000 m²-es területet, amelyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. Ez az épület a Párizsi Opera és Balett, vagy Garnier Opera néven vált híressé. 1861-ben írták ki a pályázatot, amelyet Charles Garnier építész nyert el. Az építkezés 1862-ben kezdődött. A legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan megakarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napoleon stílusú lesz. Az építkezés során több problémával is meg kellett küzdeni. Az egyik a mocsaras terület volt, amelyről 8 hónapon keresztül  folyamatosan szívták le a vizet. A sok nehézség ellenére és Garnier építész kitartó munkájának köszönhetően az épület 1874-re elkészűlt. 1875 január 15-én nyitották meg.  A mennyezetet 1964-ben Marc Chagall festette újra.

A Place Vendôme-ot Párizs egyik legszebb tereként tartják nyilván. A teret 1699.-ben Colbert építtette a Napkirály, XIV. Lajos tiszteletére. A Place Vendôme mértani középpontjában ezért eredetileg XIV. Lajos lovas szobra állt, később ennek a helyére Traianus oszlopának másolatát állították.

I. Napóleon 1806-ban, a jénai csata után, megbízást adott Pierre Alexandre Barthélemy Vignonnak, hogy a francia hadsereg dicsőségének emléket állítva, építse fel a francia forradalom miatt befejezetlenül maradt Madeleine-templomot, amelyen korábban már két tervező is dolgozott. Az építése ezután se volt zökkenőmentes, végül csak 1842-ben szentelték fel. A neo-klasszicista stílusú, monumentális templom a nimes-i, Kr. e. 19-16-ig épített Maison Carrée mintájára épült, amely az egyik legépebben megmaradt templom az egész ókori Római Birodalom területéről.

A Madeleint 52 görög oszlop díszíti. A templom Aristide Cavaillé-Coll által épített orgonáját Párizs egyik legjobbjának tartják.

Párizs 1. kerületében, a Louvre északi szárnyával szemben található a  Palais Royal az egykori  Királyi Palota, amelyet eredetileg Bíboros Palotának nevezték, mert Richelieu bíboros építtette saját magának 1624-ben. Késõbb több király lakóhelyéül szolgált, napjainkban az Államtanácsnak ad otthont. A palota belsejében csodás, gondozott park fekszik szökőkúttal, árnyat adó fasorokkal és egy védett árkáddal, ahol főleg régiségboltok és éttermek találhatók.

A Charles de Gaulle téren található emlékmű építését  I. Napoleón rendelte el. A Diadalív a francia katonaság dicsõségét hirdeti és napjainkban Franciaország egyik legnevezetesebb látnivalója. A franciák nemzeti ünnepén,  július 14-én innen indul a katonaság felvonulása, valamint itt kezdõdik a világ egyik leghíresebb sugárútja, a Champes Élysées is.

A párizsi Diadalív a nemzet szimbóluma, egy igazi kapocs az ókor és napjaink között. A Diadalív megépítése I. Napoleón (1806) álma volt és ő is rendelte el. Jean-François Chalgrin építész a római diadalív képmására tervezte. 1836-ban készült el és Lajos Fülöp király adta át.

A négy lábat Cortot, Etex és Rude szobrai díszítik.

Az ismeretlen katona sírja 1921-ben került a Diadalívhez. Minden nap este fél hétkor gyújtják meg a lángot, amely a mindenkori francia katonaság dicsőségét hirdeti.

Forrás: http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/174

http://www.parizsilatnivalok.hu/latnivalok.html