Párizsba beszökött az ősz - vagy ahogyan én emlékszem 3

2010. szeptember 23. - Dórémi

A Montmartre-i „séta” után este a szokottá vált rituálé következett, én készültem a következő napra, Rasid lábat nézegetett.

Egy kicsit a kedvemet szegte, hogy az állomáson kapott tájékoztató szerint a reggeli 8-as vonat nem közlekedik, sőt a 9 órás sem, így kénytelenek leszünk a 10-óraival menni, ami 11-re ért Párizsba. Mikor beértünk már nagy tömeg volt a szigeten, így a Sainte-Chapell előtt álló kígyózó sorba nem álltunk be, hanem egyből a Notre-Dame felé vettük az irányt. Természetesen itt is sokan voltak, de ettől függetlenül hamar bejutottunk. A látvány mely fogadott magáért beszélt. Arra lettünk figyelmesek, hogy elcsendesedik a zsongás, majd elkezdődött a 12-órás mise. Felcsendült egy zsoltár orgona kísérettel.

A Notre-Dame-ból kijőve ismét térképforgatás következett, némi asszó után elindultunk a sziget másik csücske felé. Az időjárás sem volt e napon kegyes hozzánk hol esett, hol elállt, így a könnyű sétánk a vetkőzés- öltözés jegyében telt, no meg a legideálisabb idő a parkban való bóklászáshoz. Az eső beűzött minket egy étterembe, s nem kellet rábeszélni a pernod gallér mögé helyezésének, mert ugyancsak át voltam fagyva. Ettünk, ittunk, térképet nézegettünk, s buszra szálltunk.

Mire a Panteonhoz értünk a nap is előbújt, de csak azért, hogy megmutassa nekünk magát egy röpke pillanatra. A vonat indulásáig még volt időnk bőven, és felfedeztük a Latin-negyedet.

Este haditanácsot ültünk, hogy másnap a reggeli 6-órás vonattal megyünk, hogy megelőzzük a tömeget, s akkor biztos bejutunk a Sainte-Chapell-be.

A letelepedő gall törzsek egy halászfalut alapítottak a folyón levő szigeten, amely mai neve Île de la Cité. Párizs ezen sziget köré épült.

I. Fülöp Ágost költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye, mint az első Louvre, amely akkor még erődítmény volt, több templom, köztük a Notre-Dame székesegyház. A bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számon Albertus Magnust és Aquinói Szent Tamást. A középkorban a fekete halál időszakát kivéve Párizs egy kereskedelmi, kulturális és tudományos központ szerepét töltötte be

Az ókori Lutécium központja volt az Ile de la Cité sziget, amelyen ez a csodálatos párizsi Katedrális található. 1160-1196 között Maurice de Sully volt Párizs püspöke. 1163-ban III. Sándor pápa jelenlétében helyezték el a templom első alapkövét. Párizs ebben az időszakban mind gazdaságilag, mind politikailag, mind vallásilag igen jelentős szerepet töltött be. A püspök első gondolata az volt, hogy a szigeten létrehozzanak egy olyan helyet, ahol egyesíthetik a püspöki, kanonoki templomokat és keresztelőhelyeket. Lebontották a Szent István templomot, felhasználva az építésekor készült alaprajzot, a helyére felépítették a Notre Dame Katedrálist, amely előtt egy hatalmas teret is kialakítottak, ahol a hívő és nem hívő emberek találkozni tudtak. Megépítették a Neuve-Notre-Dame utcát, amely 6 méter széles volt és a templom tömeges megközelíthetőségét szolgálta és újjáépítették a kórházat is. A francia forradalom alatt majdnem teljesen elpusztult, 1845 és 1878 között az eredeti tervek alapján újjáépítik.

A párizsi Notre-Dame székesegyház nagyorgonájának a története 1334-re nyúlik vissza. Jean de Bruges építette az első hangszert 1334-ben.1730-ban XVI. Lajos parancsára kibővítették a hangszert 5 manuálosra, ekkor 46 regiszteres lett. Rengeteg sípot megmentettek a 15. századból, ezek a mai napig szólnak. 1864 és 1867 között Aristide Cavaillé-Coll Barker-emeltyűk segítségével 86 regiszteresre bővítette.1900 és 1937 között Louis Vierne volt az orgonista, kérésére 1902-ben átintonálták a hangszert 1932-ben részben elektronikussá tették a vezérlést, és kisebb bővítéseket eszközöltek rajta. Ma már a vezérlést teljesen számítógép alapúvá tették, a világ egyik legjobb hangszere, 113 regiszteres és 5 manuálos

Manuál: billentyűsor, amelyen kézzel játszanak, megkülönböztetés a lábnyomásos pedállal szemben.

Regiszter: összetartozó, azonos hangszínű sípok. Az orgona legfőbb ajaksíp sorainak a gyűjtőneve a principál. A sípok anyaga ón, vagy vörösréz. Az orgona készítésekor előbb a principál egyik regisztere készül el, majd ehhez hangolják a hangszer többi sípjait.

A St. Louis en l'Ile templom 1622-ben, épült. Hatalmas, lenyűgöző faajtó angyalok díszítik. Belül meglepően hatalmas tér jellemzi valamint , sokkal világosabb mint a Notre Dame.

A neoklasszicista stílusú Panthéon, amelyben ma Franciaország nagyjai nyugszanak, hányatott sorsot élt át.

XV. Lajos fogadalmat tett, hogy betegségéből felépülve templomot építtet Párizs védőszentje, Szent Genovéva tiszteletére. Marigny márki megbízást kapott a helyreállításra, aki a terveket pártfogoltjára, Soufflot építészre bízta. Anyagi nehézségek után éppen a forradalom kitörésére készült el ez a templomóriás és már a forradalmárok is úgy döntöttek, hogy a leghíresebb franciáknak állítanak benne emléket. Abban azonban ok sem tudtak megegyezni, ki méltó erre. Később Napóleon visszaadta az egyháznak, majd 1885-ben dőlt el végleg, hogy a legdicsőbb franciák csarnoka lesz. Az altemplomban található többek között Victor Hugo és Emile Zola, Voltaire és Rousseau, a matematikus Monge és Lazare Carnot, valamint a két Nobel-díjas fizikus: Perrin és Langevin sírhelye. A nyughelyek többsége a széles folyosóról nyíló kis kamrácskákban van, ráccsal védve a túlzott kíváncsiskodóktól. Kivétel Rousseau koporsója, amelybe akarva-akaratlan belebotlik a látogató, mivel koporsójából egy fából faragott kéz nyúlik ki a felvilágosodás fáklyáját tartva.

A kupola galériájában végezte el 1849-ben Léon Foucault fizikus azt a híres ingakísérletet, amillyel a Föld forgását bizonyította be.

Jardin des Plantes

XIII. Lajos gyógynövénykertjét mely 28 hektáron terül el 1626-ban két orvos alapította, 1640-ban nyitották meg a nyilvánosság előtt. A különleges növényekben gazdag /2000 különböző növény / botanikus kert mellett egy kis állatkert van amelyet a forradalom idejében alapítottak, és kezdetben a versailles-i állatkert túlélőinek adott otthont.

Napóleon által a „gyerekek kertjének” titulált kert a Latin negyed kedvenc helye és egyben Párizs egyik legrégibb parkja a francia stílusban kialakított Jardin du Luxembourg. A mértani precízséggel telepített, és nyírt fasor, az ápolt sövény, a számtalan virág és szökőkút jellemzi. A parkban több mint 200-féle alma, és körtefa található, illetve egy működő méhészet is helyet kapott itt

A Szajna bal partján, az egyetemek közelében található a Latin negyed (Quartier Latin). Elnevezését a latin nyelvről kapta, amely a középkorban a tanulás nemzetközi nyelve volt és igen sokan beszélték, és a Sorbonne diákjainak köszönheti, akik egészen a francia forradalom kitöréséig ezen a nyelven beszéltek. Párizs egyik legrégebbi kerülete, történelme az ókori időkig nyúlik vissza. A negyed hangulatát a szűk, kanyargó utcák kölcsönzik, ahol zsúfolásig megtelt éttermeket, kávézókat találunk.