Nézd már meg, csak olvass bele, megéri, jó írásokat lehet itt olvasni,

Nézd már meg, csak olvass bele, megéri, jó írásokat lehet itt olvasni,hangzott a hosszas rábeszélés. A kifogások, hogy miért is nem elfogytak, s elkezdtem olvasni! Te tényleg jó amit írnak, szórakoztat, elgondolkodtat, volt a válaszom, s aztán itt maradtam törzsolvasónak!

Nem versenyt látok, az itt írók között, hanem, hogy egymást inspirálják!

A hozzászólások nemcsak arról szólnak, hogy milyen jó a bejegyzés, hanem valódi vélemény is megbújik közöttük, pl: én ezt a részt, vagy mondatot másként írtam volna, s ha csak egy ilyen van, s az aki ezt írja számunkra hiteles, már jó! Tovább visz, lendületet ad!

Valóban csak olvasóként jöttem, néha valami véleményt is alkottam, de jó érzéssel töltött illetve tölt el, hogy találtam egy számomra is megfelelő értékrenddel bíró, „kis” tábort, ahol jól érzem magam, elfelejthetem a napi gondokat, nevethetek, vagy éppen kisírhatom magam, mikor mit olvasok.

Telt-múlt az idő, s bográcsoljunk, hangzott az ötlet! Életemet és véremet a gulyásért mondtam, s valóban belereszeltem a kezemből is egy darabot a sárgarépa mellé! Az érdem Intruderé, én csak a háttérben: mi lenne, ha ezt így tennénk kérdésekkel vittem előbbre az ügyet, diktáltam mit kell felírni a cetlire, majd emlékeztem a boltban, hol hagytuk a cédulát, kinek a könyvespolcán s mi is volt arra felvésve?!

A cetlit végül pénteken este meg is találtuk, s láss csodát nem felejtettünk el semmit, minden bekészítve, indulhatunk szombat reggel, nincs tötymörgés, időre készül a kaja!

Megérkezés, kipakolás, a körletrend az én dolgom, Te csak a tüzet készítsd apukám, mondtam, s itt sem tudtam a rendmániámtól szabadulni! A tüzek égnek, gulyás rotyog, a teavíz is alakul, toporgok, kimegyek a parkolóba, már 12-óra van, miért is hiszen senkit nem ismerek?! Mit csinálunk ennyi kajával, ha mégsem jönnek, s elképzelem Intrudert amint ül a bejáratnál a kondér előtt, s mer, és mer mindenkinek, aki arra jár, kér, nem kér huszadrangú kérdés, tessék enni mert van, no és ingyé!

A fiatalság érkezik zavarban vannak, tegez-magáz ez itt a kérdés, de minden a helyére kerül, cipőnek pillanatok alatt lett cipőkanala, s ezen, meg a hátunk mögött zajló orosz párbeszéd fordításán jókat vidulva várjuk a többieket. Jöttek, szépen sorba, kit az illat, kit a felszálló füst vezetett.

Hencidától- Boncidáig folyt a sárga lé- mondá a mese, de nem mese ez gyermek! Mindenki igazi arcot kapott, volt meglepetés, nevetés, és igazi SIMI !!! Ja és a gulyás sem volt rossz!

Akit a Blogolás füstje megcsapott azt veszem észre magamon, hogy én is szeretnék hozzátenni, megosztani valamit, s ha nem sikerül, akkor legalább megpróbáltam, s olvasok tovább, no és kötögetek!