Az utazás kezdeteihez egy kicsit vissza kell menni az időbe.
Az utazás kezdeteihez egy kicsit vissza kell menni az időbe.
Tavaly amikor Svájcban voltunk és mentünk a Nefiékhez a francia nyelvterületen róttuk az utat, akkor említettem, ha sok pénzem lesz, elszeretnék menni Párizsba. Tetszik, ahogy pörgetik az „r” betűt, a lazább élet felfogás ellentétben a német szabályossággal, no meg maga Párizs, a sok látnivaló amiről annak idején tanultam, meg olvastam. Ilyenkor ha utazunk mindent látni szeretnék legyünk bárhol, megismerni hogyan élnek, mit tartanak fontosnak, hogyan gondolkodnak, szóval magamba szívni mindent amit lehet, elraktározni az emlékeim közé, hiszen ez az egyetlen dolog amit nem vehet el tőlem senki. Tudom ennek Rasid áldozatul esik, mert ahogy végig „vonszoltam” a svájci hegyeken, Párizst sem úszta meg, becsületére legyen mondva csak 2x akadt ki.
Januárban megkérdezte, hogy mi lenne ha idén Párizsba mennénk, én ugyan egy „kicsit” szabódtam, hogy belefér e a költségvetésbe, kerítést meg kaput kéne csinálnunk, de megnyugtatott, hogy mind a két dolog megvár, szeptemberben utazunk. A szállás foglalás és egyéb ügyintézés az Ő feladata volt, enyém a program, hogy mit mikor szeretnénk megnézni, pontos forgatókönyv ne ott keljen ötletelni. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy bújtam a könyveket, térképeket nyomtattam kerületek szerint, jól láthatóan az utcanevekkel, eleve bejelölve, hogy mi merre van, hol a metró. Érdemes e az 5 napos bérletet megvenni, ami természetesen megérte, így a kocsival egy métert sem kellet menni, és mindenhová eljutottunk ahová szerettünk volna, meg ahová nem, de ott is találtunk valami látnivalót amiért érdemes volt eltévedni.
Elérkezett az utazás ideje a híresztelésekkel ellentétben a felét csomagoltam annak amit tavaly, igaz vittem egy puccosabb ruhát ami a szekrényben vára, hogy ismét a bőröndbe kerüljön, de mit csináltam volna, ha mégis kell, és nincs ott, Rasid meg ott feszít mellettem mint a víztükör, én meg farmerban virítok mellette. Természetesen bevásároltunk, vittünk ezt azt, a krumpli, meg a hagyma megint az ülésem alatt kötött ki, hiába ott a helye.
A fiamtól elkértük a GPS-t majd visszaadtuk, hiszen ki van nyomtatva majd én mondom, hogy merre, az én hangom szebb, no meg az újratervezésen kívül mást is tudok mondani.
Egyszer tévedtünk el, illetve nem mentünk le ott ahol kellett volna, én mély csöndben voltam, amíg Rasid leszedte a csillagokat is az égről, de odaértünk Stuttgartba, és másnap Reims majd Pommeuse a végállomás.
Stuttgart:
Stuttgart történetének kezdete Luitolf sváb herceg nevéhez fűződk. 950 táján a Nesen patak völgyében kezdett lovakat tenyészteni. A monda szerint az itt kialakult kis helység nevét az első kanca után kapta: Stoutgarten
A település első írásos emléke 1160-ból származik. A város címere nagy történelmi múltról tanuskodik, hiszen a jelkép egy fekete ugró ló, sárga-arany színű háttéralappal. Stuttgart a 13. század első felében városi rangot kapott. A 14. században Eberhard gróf áttetette székhelyét Beutelsbachból Stuttgartba. 1496-ig székhelye a Württembergi grófságnak, a várost a herceg favázas szerkezetű épülettel egészítette ki. A 16. században épült Régi Kastély- mely ma is az egyik legszebb nevezetesség Stuttgartban-ebből a korszakból származik.
1520-tól 1534-ig a város osztrák ellenőrzés alá került. 1806-ban a württembergi királyság központja lett. 1920-ban Stuttgart átmenetileg a birodalmi kormány székvárosa volt. A második világháború idején a várost jelentősen lerombolták, 1944. szeptember 12-én elfoglalták az amerikaiak. A város ezután egyre nagyobb szerepet töltött be az ország kulturális, gazdasági és politikai életében.
Reims:
A terület már a bronzkorban lakott volt. A kereszténység már a 2. században megjelent a vidéken.A város több évszázadon keresztül Európa központja volt. 400 körül Nicasus püspök egy templomot épített, de a vandálok elpusztították később.
451--ben a hunok fosztogattak a településen, de végül elmentek innen.
816-ban itt koronázta meg a pápa Jámbor Lajost, Nagy Károly mindhárom fia itt van eltemetve a Szent Remigiusról elnevezett bazilikában.
Az érett középkor művészetének egyik irányzata a gótika.
A gótika az építészetben hozta létre legmonumentálisabb alkotásait, stílusjegyei: a jellegzetes tér-és tömegalakítás, a szerkezeti rendszer és a részletformák a nagy, francia székesegyházakon alakulnak ki.
A gótikus stílusban épült templomok függőleges tagoltsága, karcsú pillérei, magasba emelkedő tornyai, díszes kőrácsos ablakai a korábbi formavilággal szemben radikális különbséget mutattak.
A falak teherhordó szerepére már nincs szükség, ezt a külső támpillér-hálózat biztosította. Megjelent a csúcsívesség tehát, nagy, keskeny, magas üvegablakokkal. A gótikus stílusú katedrálisok ablakait geometrikus alakzatok által kialakított, áttört kőrácsok tagolják. A kőrácsok között az üveggyártás kezdetleges technológiája miatt hajlított ólom rudak közé illesztett, kicsi, mozaikszerűen összeállított, üveglapokból készült, szemkápráztatóan szép és aprólékos ornamentikát találunk.
Az együttest a nyugati homlokzat gúlasisakos vagy gyakran - befejezetlen - egyenesen záródó két tornya, gyakran a kereszt- és a hosszház metsződésénél kiemelkedő négyezeti torony, esetenként a keresztház végein álló torony párok egészítik ki. Az építésnél főleg terméskövet használnak, kváder követ csak a sarkok megerősítésére alkalmaznak.
Az észak-francia reimsi katedrális a hagyomány szerint a francia királyok koronázási ünnepségének adott helyet. Az 5. és 9. századi alapokon 1280 és 1300 között épült templom páratlan szépségű rózsaablakairól nevezetes. A főhajót bevilágító ablakok vázát kontúrokként is funkcionáló, hajlított ólom rudak adják, melyek színes üvegből készült betéteket kaptak, melyek főként vörös, lila és kék színekben pompáznak.
kváderkő: négyszögletesre faragott, szabályos formájú építőkő
forrás:
http://www.stuttgart.hu/index.php?menu=2&lang=1
http://www.verslista.hu/muveszetek/3stilus/03gotika/3bepit.htm
