fotózz, ne csak kattints

Dórémi képtára

Dórémi képtára

Időutazás, és Montenegró - 1

2011. október 03. - Dórémi

 

1977-ben léptem át először országunk határát, és meg sem álltam Dubrovnikig. Az akkori Engels- térről /ma Erzsébet-tér/ indult a busz. Az út kétnapos volt, hol volt még akkor autópálya, hogy csak úgy 12 óra alatt a tengernél legyen az ember. Az első éjszakát Szarajevóban töltöttük, egy több emeletes szállodában a város peremén. Fiatalok voltunk, és fáradhatatlanok, így villamosra szállva irány a Bascarsija, a muzulmán negyed, ami maga volt a csoda. A sokszínűségével, a szőnyeg, és rézműves kis boltjaival, a zsúfolásig megtelt kávézóival, az imára hívó müezzin hangjával.

Az idő meg rohan 2011-et írunk, és ismét ugyanazt az utat járom be amit egykoron.

Autópálya most sincs, de gyönyörű tájakon haladunk át vegyes érzésekkel. Épülő kis házak, amint az ablak a helyére kerül a párkányon már virág, függetlenül attól, hogy a ház elkészült e már vagy sem. Minden kis földdarab ami a telekhez tartozik megművelve, a ház előtti kertben a sövény gondosan nyírva, még a fű sem mer csak úgy össze-vissza nőni.

Borostyánnal befutott elhagyott romos épületek mementóként.

Kora délután érkeztünk meg Szarajevóba. 1400 napig tartó ostrom nyomai ma is láthatóak. A szétlőtt épületek, és a nemrég felhúzott üvegpaloták jól megférnek egymás mellett. A házak szorosan egymás mellett épültek, magánszféra szinte alig a lakótelep toronyépületeit a szövőmadarak kolóniájához tudnám hasonlítani.

A város sokszínűségét adja a kor divatjának megfelelően öltözött rövid szoknyás szerb és horvát lányok, a hagyományt továbbvivő hijabot (fejkendőt) viselő muszlim nők, a szűk utcák, a kávézókkal sűrűn tarkított belváros a Bascarsija.

A muzulmán negyeden nem fogott az idő ugyanolyan mint régen, még a villamos is az lehet amin akkor utaztam, mert zörög, csattog garantált megoldás a vesekő eltávolításának. A megállót egy pózna és az ott várakozó emberek jelzik, mert kitáblázva nincs semmi, csak a hülye pesti van elkényeztetve, hogy tábla, tábla hátán.

Ahogy esteledik lassan megtelik a mecset, imához készülődnek a muzulmánok, megtelnek a teraszok, mindenfelé burek és kávé illata terjeng, pezseg az élet. Rasid nógat, hogy  válasszak már valami vásárfiát, de nem tudok a kérésének eleget tenni, az én úti ajándékom még nem talált rám, vagy fordítva én nem találtam még rá. Így csak nézelődöm, és csodálom a szebbnél szebb réztálakat, szőnyegeket, kelméket.


Bónusz:


A bejegyzés trackback címe:

https://doremikeptara.blog.hu/api/trackback/id/tr778229322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12635 2011.10.03. 21:05:04

Doremi, kicsit másféleképpen és mást is mutatsz, de a beszámoló pont olyan élvezetes, mint Rasidé!

60145 2011.10.03. 21:39:28

Hangulatos, kedves, kellemes! Ideje volt, hogy megérkezz! De ha tényleg előmoderálást alkalmazol, ahogy itt fent olvasható, kérlek, töröld a kommentemet!

13066 2011.10.03. 22:11:07

Gordius ez egy kicsit más mint a tőlem megszokott :) Drága Atlasz soha nem tettem, és a szándékomban sem áll előmoderálást használni, de megnézem, mert mostanában sokat vacakol az egész tér, többek között alig engedett belépni

210560 2011.10.03. 22:55:54

Érdekes visszatérni a régi helyekre, akár több évtized távolából látni ismét dolgokat. Gondolom Neked is nagy élmény volt

12635 2011.10.03. 23:00:50

Nekem pont Te vagy, műemlékek, egy kis bazár női szemmel is, és zene.

60145 2011.10.04. 11:27:23

3. doremi: Ebben bíztam! Valami téves beállítás lehet! Várom a következőt az emlékeiddel és személyes észrevételeiddel!
süti beállítások módosítása