Kínai tekercsképek

A függőleges képtekercs formája az álló téglalap (oldalvonala két-háromszorosa az alapnak) – ez lett a tájképek egyik gyakori formája. A falra akasztva – s ott hosszabb vagy rövidebb ideig tartva – szemlélik. Alkalmi vagy tartós dekoráció funkcióját töltheti be a lakásban, ünnepélyes alkalomra vagy köznapi tevékenységre szolgáló helyiségben (fogadócsarnok, váróhelyiség stb.). Két keskenyebb festmény között, középen lógó, széles tekercskép neve: zhongtang. Fekete tusfestmény (japánul: sumi-e) neve: shuimohua.

Kezdetben szakaszos tagolású volt, s jobbról balra következő sorban szcenírozta a történeti vagy zsánertéma epizódjait. A vízszintes képtekercs később is az epikus képtéma előadásának a leggyakoribb formája, de a Szung-korban mejelenő sajátos "utazó panorámakép", amely egy folyó menetét követi végig, forrásától a torkolatáig, ugyancsak ezt a képtípust használja fel. A vízszintes tekercset csak kézben vagy asztalon kigöngyölve lehet végigszemlélni, alkalmi funkciót szolgál: vendégek, barátok, műértők szűk köre előtt, ünnepi szertartásként megrendezett képbemutató tárgya lehet. Egyébként felgöngyölve, elzárva őrzik.

JÁDEKŐ

Rengeteg hiedelem fűződik hozzá. Ahogyan nálunk az alabástrom, úgy Kínában a jáde a női szépség jelképe. Gyakran hasonlítják hölgyeik bőrének hamvasságát a jádéhoz. A kínai mitológia szerint a holdon lakik az örök élet elixírjét mozsárban törő Jádenyúl. Talán éppen ezért vált a jáde a hosszú élet szimbólumává, s ennek a hiedelemnek tisztelegve ajándékoznak előszeretettel jádefigurákat öregembereknek. A taoisták, illetve a népi hiedelem legtiszteletreméltóbb, leghatalmasabb uralkodója a Jáde-császár, a világmindenség ura, a legfelsőbb mennyek lakója. A körömnyi, apró amulettektől kezdve akár embermagas, hatalmas szobrokat is faraghatnak belőle, többnyire lenyűgöző aprólékossággal.

VÁZA (ping)

A váza a fonetikai azonosság miatt a béke (ping) szimbóluma de lehet még az otthon jelképe is, mint pl. a híres Qing-kori regény címében, a Jin Ping Mei-ben. A cím első tagjának jelentése arany (jin), a második a váza (ping), míg a harmadik (mei) a szilvavirágot jelenti. A cím szószerinti fordítása tehát: "aranyvázában szilvavirágok". Az arany a gazdagság jelképe, a szilvavirág pedig a szép hölgyeké, így a cím mögöttes jelentése: "Szép asszonyok egy gazadag házban". Magyarul ezen a címen olvasható. A "kincses vázát" (baoping) ábrázoló képek kedvelt ajándékok, mivel azt a kívánságot tolmácsolják, hogy "őrizd meg békességed" (bao ping).

SELYEM (si)

A selyem születését az legrégibb időkbe helyezi a hagyomány. Tény, hogy az olyan szavak, mint a selyemhernyó, vagy eperfa, a selyem már a legrégibb (az i. e. II. évezred vége) szövegekben is előfordul. A legenda szerint Huangdi felesége, Leizu jutott a selyemkészítés gondolatára, amikor megfigyelt egy hernyót, amint az fonalat ereszt. Épp ezért Leizu-t a selyemművészet patrónájaként is tisztelik. A selyemkészítés isteneként, az eperfák védelmezőjeként tisztelik még Canshen-t. A selyem nagy jelentőségre először a Han-dinasztia idején tett szert, amikor is kedvelt és keresett exportcikké is vált, még a Római Birodalomba is eljutott. Jó ideig a selyem általános elfogadott fizetőeszközül is szolgált, olykor a hivatalnokok fizetésüket is selyem formájában kapták. A selyemipar a nők kezében összpontosult, a háziipari gazdálkodás keretei között zajlott. A ma ismert selymet régóta hagyományos technológiával állítják elő, amelynek előfeltétele az eperlevéllel táplált selyemhernyó-tenyésztés. A kínaiak a selyemkészítés titkát hosszú évszázadokon át őrizték, Kínán kívül csak az i. sz. 6. század közepén voltak képesek selymet előállítani. /Irodalom: Luce Boulnois, A Selyemút, ford. Litván György. Bp. Kossuth 1972. /