Szóval ott tartottam, hogy megérkeztünk.
Szóval ott tartottam, hogy megérkeztünk.
A körletrend az én feladatom volt, míg készült a lecsó. A kiadós vacsora után tárlatvezetést tartottam Rasidnak, mit hová tettem, ami teljesen felesleges volt, mert minden nap elhangzott, hogy –hol van ez, vagy az, Te mindig mindent elpakolsz- én meg megadva magam a sorsnak felálltam, odaadtam, mert ott volt ahol mondtam. Este kipakoltam az irodámat - térkép, útikönyv, - másnapi programterv megbeszélése, ami ugyan egyoldalúra sikeredett, mert én beszéltem, Rasid mély letargiába, lábát nézegetve hallgatta. Szerintem még egy halk imát is elrebegett, hogy csak a holnapi napot élje túl lábilag. Ez a rituálé aztán minden este ismétlődött én terveztem, Ő lábat nézegetett.
Reggeli óracsörgés, készülődés, minden ami ilyenkor szokásos, én persze toporgok, ¼ óra múlva indul a vonat, s az én párom, még gatyába mélázik, hogy mit vegyen fel. Tudni kell rólam, hogy utálok késni, inkább ott vagyok 10 perccel előbb mindenhol, mint 1 perccel később. Már hatszor megnéztem milyen kint az idő, az órámról nem is beszélve, amikor végre indulunk, s mi várunk a vonatra mert késik. Este még Rasid a lelkemre kötötte, hogy ha véletlenül a tömeg miatt fenn maradnék a metrón akkor a következő állomáson száljak le, és ne mozduljak onnét, jön utánam. Életem a gyanúperrel, és azért rákérdeztem, hogy valóban nem akar é elveszejteni, és csak az 5. napon megtalálni a nyugalma érdekébe, de határozott volt, s kijelentette, hogy ha a svájci hegyekbe nem tette, amelyen ugyancsak elgondolkodott, akkor itt sem teszi. Kihagytam ezt a lehetőséget, hogy valóban értem jön e, annál is inkább mert ugyan hazataláltam volna, hiszen sok minden ki volt táblázva, de az utazáshoz szükséges kártyám, no meg a kassza is nála volt, nálam fényképezőgép, meg a térkép és útikönyv, egyik sem alkalmas a bérlet pótlására.
Röpke ¾ óra alatt megérkeztünk Párizsba.
Az első telepesek a Szajna (Seine) folyó mentén érkeztek. I.e. 4500-ből származó kenukat is találtak. A parisii nevű kelta törzs (galloknak is nevezzük őket), amelyről a város a mai nevét kapta, kb. az I.e. 3. században telepedett meg itt. A legtöbb leletet a Cité-szigeten találták, a korai település valószínűleg itt és közvetlenül a folyó két partján terült el. Párizs címere, amely egy hullámokon hánykolódó hajót ábrázol, szintén az őslakosok szoros kötödésére utal a vízzel, a folyóval.
Montmartre: jelentős zarándokhely volt, 1133-ban VI. lajos bencés kolostort alapított, amelyből mára csak a St-Pierre templom maradt fenn.
Az itt alapított apátság is bekapcsolódott a bortermelésbe, s a dombtetőt hamarosan szőlőskertek borították
Igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte az 1880-as évektől az I. világháborúig. Írók, művészek, festők és népszerű mulatók negyede volt a környéken élt például Dalí, Monet, Picasso és van Gogh. A párizsiak ma is Dombnak (La Butte) nevezik.
A legenda szerint itt fejezték le több mártírral együtt Szent Dénest 250 körül neve is ebből fakad: mártírhegy. A Sacre Coeur bazilika megépítésének ötlete 1870.-ban merült fel. A párizsiak fogadalmi templomnak szánták, amennyiben felszabadulnak a poroszok ostroma alól. Felajánlásukat a Szent Szívnek tették, innen ered a bazilika neve is: A megszentelt szív bazilikája (az egyik felajánló A. Legentile szíve egy kőurnában a kriptában fekszik) Az épület egyik jellegzetességét a csontfehér falak képezik, melyeket a Château- Landon-i mészkőnek köszönhet.
A szentély főlötti boltíven bizánci stílusú Krisztus-mozaik látható, mely a Szent Szív iránti elkötelezettségét jelképezi.
Sajnos fényképezni nem lehetett, ezt a képet a nyitott ajtóból egy oszlop takarásában készítenem.
Forrás: http://www.parizsinfo.hu/index.php?menu=12&lang=1
http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1rizs
