Vajda János sírfelirata:

Elfogadtam egy meghívást, s emlékeztem. Számtalan apró tárgy akadt a kezembe,  aminek számomra jelentősége van. Másnak csak tárgyak, egy agyon mosott terítő, egy féltve őrzött csokipapír, megsárgult, agyonolvasott levelek, fényképek.

Az én  KINCSEIM, de mi marad utánam,a köveim, egy illat, vagy egy mozdulat, egy sütemény íze? Sorolhatnám. 

Még most is hallom, a kulcs csörgését ahogy a nagyi az asztalra teszi. Érzem az illatát a gittnek, amit az apuval együtt gyúrtunk össze, mert másnap kellett a dolgozójába, s közben megváltottuk a világot.  Az első szerelem  befejezetlen dallamát még most is hallom, s hányszor kapom fel a fejem egy ismerős mozdultra,  visszateszem a telefont, pedig mennyi mindent tudnék elmondani.

A Fiumei úti Sírkertbe vitt az utam, már voltam itt többször, de valahogy egy közeli barát temetése után nem az itt látható művészi alkotású síremlékekben gyönyörködik az ember.

Szombat, szép idő, fényképezőgép, kíváncsi voltam milyen emléket állított az utókor az oylan embereknek akik tettek is valamit ezért a kis országért.

Az első temetésekre csak az 1848/49-es szabadságharc után került sor. Kezdetben főleg módos pesti polgárcsaládok temetkező helye volt. Köztemetői feladatkörét megőrizve, a múlt század későbbi évtizedeire a Kerepesi temető egyre inkább „dísztemetővé” is vált: a magyar nemzet kiemelkedő személyiségei, politikusok, írók, művészek, tudósok kaptak itt díszsírhelyet.

„Nemzeti Pantheon” létesítésének szükségességét már gróf Széchenyi István fölvetette 1841-ben írt Kelet népe című munkájában. Az „üdvleldét” ő valahol a budai hegyekben képzelte el – végül is a Kerepesi temető kezdett ilyen szerepet betölteni temetkezőhellyé átalakulni.

1855-ben Vörösmarty Mihály volt az első jeles személyiség, akit itt helyeztek nyugalomra. Temetése egyúttal a Bach-rendszer elleni néma tiltakozás is volt. A továbbiakban a magyarság legnagyobbjai találtak végső nyughelyre e temetőbe.

„Hirdetni fogod szent, nagy jussát

A volt nőnek.

Hirdetni fogod: te akartad

S mindent, mi történt, te akartál

S hogy nálam is hatalmasabb vagy

S a halálnál.”

(Ady Endre: Az asszony jussa)