fotózz, ne csak kattints

Dórémi képtára

Dórémi képtára

Memento I.

2009. július 27. - Dórémi

 

Vajda János sírfelirata:

 

Elfogadtam egy meghívást, s emlékeztem. Számtalan apró tárgy akadt a kezembe,  aminek számomra jelentősége van. Másnak csak tárgyak, egy agyon mosott terítő, egy féltve őrzött csokipapír, megsárgult, agyonolvasott levelek, fényképek.

Az én  KINCSEIM, de mi marad utánam,a köveim, egy illat, vagy egy mozdulat, egy sütemény íze? Sorolhatnám. 

Még most is hallom, a kulcs csörgését ahogy a nagyi az asztalra teszi. Érzem az illatát a gittnek, amit az apuval együtt gyúrtunk össze, mert másnap kellett a dolgozójába, s közben megváltottuk a világot.  Az első szerelem  befejezetlen dallamát még most is hallom, s hányszor kapom fel a fejem egy ismerős mozdultra,  visszateszem a telefont, pedig mennyi mindent tudnék elmondani.

A Fiumei úti Sírkertbe vitt az utam, már voltam itt többször, de valahogy egy közeli barát temetése után nem az itt látható művészi alkotású síremlékekben gyönyörködik az ember.

Szombat, szép idő, fényképezőgép, kíváncsi voltam milyen emléket állított az utókor az oylan embereknek akik tettek is valamit ezért a kis országért.


Az első temetésekre csak az 1848/49-es szabadságharc után került sor. Kezdetben főleg módos pesti polgárcsaládok temetkező helye volt. Köztemetői feladatkörét megőrizve, a múlt század későbbi évtizedeire a Kerepesi temető egyre inkább „dísztemetővé” is vált: a magyar nemzet kiemelkedő személyiségei, politikusok, írók, művészek, tudósok kaptak itt díszsírhelyet.

„Nemzeti Pantheon” létesítésének szükségességét már gróf Széchenyi István fölvetette 1841-ben írt Kelet népe című munkájában. Az „üdvleldét” ő valahol a budai hegyekben képzelte el – végül is a Kerepesi temető kezdett ilyen szerepet betölteni temetkezőhellyé átalakulni.


1855-ben Vörösmarty Mihály volt az első jeles személyiség, akit itt helyeztek nyugalomra. Temetése egyúttal a Bach-rendszer elleni néma tiltakozás is volt. A továbbiakban a magyarság legnagyobbjai találtak végső nyughelyre e temetőbe.

Arany János

 

Festetics Géza

   

     

                                       

                       


„Hirdetni fogod szent, nagy jussát

A volt nőnek.

Hirdetni fogod: te akartad

S mindent, mi történt, te akartál

S hogy nálam is hatalmasabb vagy

S a halálnál.”

(Ady Endre: Az asszony jussa)


 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://doremikeptara.blog.hu/api/trackback/id/tr568229280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

34417 2009.07.28. 05:43:54

szívfájdítóan szép kezdés, de egy átkötés a lírából a sírkert valóságába, azért nem ártott volna (csak, hogy bizonyítsam, nem vagyok kritikátlanul elfogult doremivel szemben)

13190 2009.07.28. 06:22:44

Rasid! Te csak ne kötögess itten! Tavaly a sümegi temetőben tettem magam is egy fényképes sétát, Kisfaludy Sándor is ott nyugszik! Doremi! Szépek a képeid, és jó volt veled együtt sétálni a temetőben, nagyjaink csendben, szép környezetben pihennek!

13005 2009.07.28. 11:15:53

Doremi köszönöm! Ez a csendes séta nagyon jolesett! Ha az emlékeidröl irsz, elképzelem, hogy hallgatnàlak, aztàn néha közben én is meséLnék egy kicsit. Az idö meg mulna!

13020 2009.07.29. 21:12:50

doremi ! Ha ujra kezdhetnék, sirápoló lennék, minden sirbol, emlékművet alkotnék, Szeretem a temetőket, csend van, sok a madár és a virág, sok az olvasni való, sok az ismerős, még beszélgetni is lehet velük. Jó volt veled sétálni.
süti beállítások módosítása