fotózz, ne csak kattints

Dórémi képtára

Dórémi képtára

60 kérdés, no meg én

2009. január 04. - Dórémi

 

 

 

Elkaptam a labdát:

Tovább

Emilkének

Emilke!

Fogadd tőlem szeretettel:

 

TAMBURÁS ÖREG ÚR

Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az íhlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.

Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zene-költő,
Öreg úrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...
Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő
- Tiszta remekké magába’ szülemlő -
Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél ha ütemre ingat.

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;
A hitujítás kora szűlte még azt:
Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul - csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.

De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed -
Szövege cikornyás, dallama német.

Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál,
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

(1877. július 12.)

Arany János

Titok és Ima

 

 

 

A boldog nők 5 titka:

1. Fontos, hogy egy olyan fétfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és s háztartási munkát, és hogy legyen jól fizető állása

2:  Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni, és mindig megnevettet.

3: Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és ráadásul, nem hazudik

4: Fontos, hogy egy olyan ferfit találj, aki tökéletes szerető és imád veled hancúrozni.

5: Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!

A nap imája:

Istenem kérlek:

Adj nekem bölcsességet, hogy megérthessem a páromat,

Adj szeretetet, hogy megbocsáthassak neki,

És adj türelmet, hogy elviseljem a hibáit!”

Mert ha erőt kérnék, akkor biztosan agyonütném.

Ámen

 

csak

 

Már megint csörög az óra, hajnali 5 óra van, még mindenki alszik. Felkeljek, ne keljek ez itt a kérdés, sokáig nem lamentálhatok! Még  csak 10 perc, az ágyikóban, de nem több, mert akkor csúszik a reggeli menetrend. Irány a fürdőszoba, végre zavartalanul az enyém, s mivel a magvas gondoltok is itt születnek, úgy döntöttem sztrájkolok, na nem azonnal, csak délután 5-től szombat reggelig! Felvidulva az ötleten,csinálom a reggelit, a kávét, csomagolom a tízórait, az ebédet, mindenkinek igénye szerit.  Indul a nap.  Mindenki talpon, teszi a teendőt,

- Anya nem láttad?, Szívem hová tettem? stb- szóval a szokásos.

-  Mikor menjek érted? Eltetted a bevásárlócédulát?

- Gyere 3-ra, a cédula eltéve, de én ma sztrájkolok- mondom határozottan?

 - Na az vidám- mondja párom, és látom rajta valamit nagyon keres.

- Transzparens is csináltál az éjjel?-kérdi

Azt ugyan nem, mert az éjjel alvásra való, de gyorsan  előkaptam, egy A4-es lapot, s szép nagy betűkkel ráírtam, hogy délután 5-től szombat reggelig sztrájk. Az ötletet hangos hahota fogadta, s gyermekem is előmerészkedett, s elovasván a "transzparenst",- ja csak ez, akkor Anya estére megint sütsz fonott kalácsot!- Nem hangzott a határozott válaszom, kéretik a helyzetet komolyan venni!

Irány a dolgozó, s az idő gyorsan szalad, már délután 3 óra. Jöttek értem, s irány a közért, a 

 

 

50 felett

 

A  minap kaptam:

 

Mi az előnye, ha elmúltál 50 éves?

1. Az ember rablókat nem igazán érdekled.

2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.

3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.

4. Amikor este 9-kor felhívnak megkérdezik "Nem ébresztettelek fel?"

5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.

6. Már nincs semmi amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.

7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.

8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.

9. Szemüveg nélkül nem élet az élet.

10.Heves vitákba bonyolódsz a nyugdíjrendszerről.

11. Már nem kihívásként gondolsz a sebességkorlátozásra.

12. Már nem próbálod meg behúzni a hasad, bárki is jön be szobába.

13. Együtt énekelsz a liftben a hangszóróval.

14. A szemed nem lesz már sokkal rosszabb.

15. Az egészségbiztosítónak befizetett összeg végre kezd kifizetődő lenni.

16. Izületeid pontosabb meteorológusok, mint a nemzeti időjárási szolgálat.

17. Titkaid biztonságban vannak a barátaidnál, mert ők sem emlékeznek rájuk.

18. Agysejtjeid száma végre kezelhető méretűvé csökkent.

19. Nem emlékszel, ki küldte neked ezt a listát

20. És feltűnik, hogy kényelmed érdekében ennek a szövegnek nagy a betűmérete.

21. Továbbítsd ezt mindenkinek, akinek még eszedbe jut a neve

A kínai Nagy Fal

 

 

A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Nagy Fal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építménye és több mint 7 ezer kilométer hosszan húzódik Észak Kínában.

Az időszámítás előtti 221-ben Qin Shi-huan császár egyesítette az egész országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen. Akkor a Nagy Fal hosszúsága már meghaladta az 5 ezer kilométert. A Qin dinasztiát követő Han dinasztia több mint 10 ezer kilométerre meghosszabbította. Két évezred során a különböző kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. Ha összeadjuk az összes falszakaszt, akkor hosszúságuk meghaladja az 50 ezer kilométert. Ez hosszabb az Egyenlítőnél.  Magassága 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A fal tetején kifelé lőnyilásokat alakítottak ki. A belső oldalon kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszereket és fegyvereket tároltak. Az őrködő katonák is itt aludtak. A háború idején a fal fedezékként szolgált. Ha az ellenség jött, a kilátó pontokon tüzet gyújtottak és füstjeleket adtak. Ezzel a módszerrel rövid idő alatt az ország belsejébe továbbították az információkat. 

 

 

 

 

 

     

 

 

NAGY FAL-al kapcsolatban megmaradt még a mai napig is egy legenda: a férjét kereső hű feleségről,aki ruhát és kosztot akart vinni a hosszú ideje távollévő férjének.A hű, kereső feleség elment az első toronyhoz,kereste férjét....nem találta....ment a következőhöz...ott sem...majd az utolsó Gobi sivatagban megmondták neki, hogy a férje már régen meghalt. A fájdalmas hír hallatára olyan sírásba és jajgatásra fakadt,hogy a nagy falakat is megrázta, s azok a környéken összeomlottak! A hű feleség emlékére kis kápolnát és szobrot állítottak fel és még a mai napig is gyertyát gyújtanak emlékére. . . . 

 

Kína : tekercsképek, jáde, selyem, vázák

 

Kínai tekercsképek

A függőleges képtekercs formája az álló téglalap (oldalvonala két-háromszorosa az alapnak) – ez lett a tájképek egyik gyakori formája. A falra akasztva – s ott hosszabb vagy rövidebb ideig tartva – szemlélik. Alkalmi vagy tartós dekoráció funkcióját töltheti be a lakásban, ünnepélyes alkalomra vagy köznapi tevékenységre szolgáló helyiségben (fogadócsarnok, váróhelyiség stb.). Két keskenyebb festmény között, középen lógó, széles tekercskép neve: zhongtang. Fekete tusfestmény (japánul: sumi-e) neve: shuimohua.

Kezdetben szakaszos tagolású volt, s jobbról balra következő sorban szcenírozta a történeti vagy zsánertéma epizódjait. A vízszintes képtekercs később is az epikus képtéma előadásának a leggyakoribb formája, de a Szung-korban mejelenő sajátos "utazó panorámakép", amely egy folyó menetét követi végig, forrásától a torkolatáig, ugyancsak ezt a képtípust használja fel. A vízszintes tekercset csak kézben vagy asztalon kigöngyölve lehet végigszemlélni, alkalmi funkciót szolgál: vendégek, barátok, műértők szűk köre előtt, ünnepi szertartásként megrendezett képbemutató tárgya lehet. Egyébként felgöngyölve, elzárva őrzik.

 

 

 

JÁDEKŐ

Rengeteg hiedelem fűződik hozzá. Ahogyan nálunk az alabástrom, úgy Kínában a jáde a női szépség jelképe. Gyakran hasonlítják hölgyeik bőrének hamvasságát a jádéhoz. A kínai mitológia szerint a holdon lakik az örök élet elixírjét mozsárban törő Jádenyúl. Talán éppen ezért vált a jáde a hosszú élet szimbólumává, s ennek a hiedelemnek tisztelegve ajándékoznak előszeretettel jádefigurákat öregembereknek. A taoisták, illetve a népi hiedelem legtiszteletreméltóbb, leghatalmasabb uralkodója a Jáde-császár, a világmindenség ura, a legfelsőbb mennyek lakója. A körömnyi, apró amulettektől kezdve akár embermagas, hatalmas szobrokat is faraghatnak belőle, többnyire lenyűgöző aprólékossággal.

 

 

 


 

 

 

VÁZA (ping)

A váza a fonetikai azonosság miatt a béke (ping) szimbóluma de lehet még az otthon jelképe is, mint pl. a híres Qing-kori regény címében, a Jin Ping Mei-ben. A cím első tagjának jelentése arany (jin), a második a váza (ping), míg a harmadik (mei) a szilvavirágot jelenti. A cím szószerinti fordítása tehát: "aranyvázában szilvavirágok". Az arany a gazdagság jelképe, a szilvavirág pedig a szép hölgyeké, így a cím mögöttes jelentése: "Szép asszonyok egy gazadag házban". Magyarul ezen a címen olvasható. A "kincses vázát" (baoping) ábrázoló képek kedvelt ajándékok, mivel azt a kívánságot tolmácsolják, hogy "őrizd meg békességed" (bao ping).

 

 

   

 

 

SELYEM (si)

A selyem születését az legrégibb időkbe helyezi a hagyomány. Tény, hogy az olyan szavak, mint a selyemhernyó, vagy eperfa, a selyem már a legrégibb (az i. e. II. évezred vége) szövegekben is előfordul. A legenda szerint Huangdi felesége, Leizu jutott a selyemkészítés gondolatára, amikor megfigyelt egy hernyót, amint az fonalat ereszt. Épp ezért Leizu-t a selyemművészet patrónájaként is tisztelik. A selyemkészítés isteneként, az eperfák védelmezőjeként tisztelik még Canshen-t. A selyem nagy jelentőségre először a Han-dinasztia idején tett szert, amikor is kedvelt és keresett exportcikké is vált, még a Római Birodalomba is eljutott. Jó ideig a selyem általános elfogadott fizetőeszközül is szolgált, olykor a hivatalnokok fizetésüket is selyem formájában kapták. A selyemipar a nők kezében összpontosult, a háziipari gazdálkodás keretei között zajlott. A ma ismert selymet régóta hagyományos technológiával állítják elő, amelynek előfeltétele az eperlevéllel táplált selyemhernyó-tenyésztés. A kínaiak a selyemkészítés titkát hosszú évszázadokon át őrizték, Kínán kívül csak az i. sz. 6. század közepén voltak képesek selymet előállítani. /Irodalom: Luce Boulnois, A Selyemút, ford. Litván György. Bp. Kossuth 1972.
/

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása