Az én "sztrájkom" története
Már megint csörög az óra, hajnali 5 van, még mindenki alszik. Felkeljek, ne keljek ez itt a kérdés, de sokáig nem lamentálhatok. Még csak 10 perc, az ágyikóban, de nem több, mert akkor csúszik a reggeli menetrend. A fürdőszoba, végre zavartalanul az enyém, s mivel magvas gondolatok itt, is születnek, úgy döntöttem, sztrájkolok, na nem azonnal, csak délután 3-tól, szombat reggelig!
Felvidulva az ötleten, készítem a reggelit, a kávét, csomagolom a tízórait, az ebédet, mindenki igénye szerint.
Indul a nap.
- Anya nem láttad?
- Szívem hová tettem? -stb, stb,- szóval a szokásos.
- Mikor menjek érted? Eltetted a bevásárló cédulát?
- Gyere 3-ra, a cédula eltéve, de én ma sztrájkolok-, mondom határozottan.
- Na ez vidám dolog lesz-, mondja, és látom rajta valamit nagyon, keres
- Transzparenst is készítettél? –kérdi
Azt ugyan nem, mert az éjjel alvásra való, de gyorsan előkaptam, egy A 4-es lapot, s szép piros betűkkel ráírtam, hogy péntek délután 3-tól, szombat reggelig sztrájk esete forog fenn!
Az ötletet hangos hahota fogadta, s gyermekem is előmerészkedett, elolvasván a „transzparenst”,- ja csak ez, akkor Anya estére megint sütsz fonott kalácsot / ugyanis volt már egy kísérlet, s kalácsba lett fojtva /
- Nem hangzott a határozott válaszom, kéreti e helyzetet komolyan venni!
Az idő gyorsan szalad, a dolgozóban, már délután 3, jöttek értem, közért, nagy bevásárlás, cédulán a lista kipipálva, még az is a kosárba kerül, amit fel sem írtam.
- Segítenél, kérlek? –szól párom
- Sajnos a sztrájkolás akadályoz, eme tevékenységben, s nehezebbet nem emelhetek, mint a pénztárcám- rebegtem.
Hazaérünk, kipakolás, minden a helyére kerül, nem is kellek én csak láb alatt, lennék, megy ez nélkülem is, hiszen sztrájkolok, jó lesz ezt meorizálnom, mert még a végén megint kalácsot sütök.
Irány a fotel, hónom alatt a ” Háború és béke” vastagságú könyv, kitart egy darabig, amíg a végére érek, halk zene, lábam a puffon, finom tea. Na így kell, ezt hiába tudok én sztrájkolni!
A gyerek is hazaér, s első kérdése- Mit eszünk? Kalács van??- Kalács nincs, sztrájk van, a vacsora meg KMT, vagyis ki mit talál- az ember, legyen következetes! Nem?
- Jó, Jó de mi?
Tele a hűtőszekrény, csak akad valami, szép mutatvány lenne éhen halni előtte, s nem beszélve arról, a tényről, hogy az éhenhaláshoz 15 nap kell, de nem mindegy, honnét kezdjük számolni.
- Sonkás tojás jó lesz?- kérdi párom, s a két fiú neki kezd a feladat végrehajtásának.
Finom illatok kúsznak alattomosan a fotelig , gyanús zörgések a, placcs, s a fene hallatszik. Győzött a kíváncsiságom, igen de ürügy is kell így gyorsan megiszom a teát, a cél érdekében, s ki lopakodok.
- Vigyázz a tojás! - intenek
- Nem is tudtam, hogy itt tartjuk, szemeztem a tojássárgájával, ami a kövön a szétfolyt fehérje nélkül árválkodott.
-Egy sztrájkoló csak ne kíváncsiskodjon mi zajlik a színfalak mögött, a végeredmény a lényeg, tessék szólni, ha valami kell! – Igaza van, mit kíváncsiskodom, megyek vissza a helyemre, azért remélem, szólnak, mert jó, jó sztrájkolok, de azért ez nem elég indok a nem evésre.
Szóltak, s én megettem életem legjobb sonkás tojását. A vacsora végeztével a fiúk takarították el a romokat, majd felolvasták a következőket:
-Tisztelt sztrájkoló / civilben Anya/, az idő rövidsége miatt a konyhát nem tudtuk kifesteni, de elmosogatva, felmosva, minden csillog - villog. Holnap mi sztrájkolunk- szólt a verdikt.
Szombat reggel ágyba kaptam a kávét, s kalácsot sütöttem.