1848 előtt a helységben Géczy István referendárius volt a legnagyobb birtokos, a XIX. század utolsó harmadában már a Vigyázó család. Ebből az időből ismertek már a Zichy, Gosztonyi és Rudnay család nevei is. Gróf Vigyázó Sándor 1872-ben építette meg kastélyát a község közepén és létesített körülötte kb. 30 ha-os angol parkot. Az építtető fia örökös nélkül halt meg 1928-ban és ekkor – apja végakarata szerint – a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg a kastélyt és a parkot. Az Akadémia akkori szervezeti felépítése és pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a kert fenntartását,az örökhagyó végakarata szerint.Egy rövid ideig visszakerült oldalági rokonához, aki 1936 őszén eladta a kastélyt és a parkot Debreczeni Sándor pesti ügyvédnek. A II. világháború alatt és különösen után is sokat károsodott a kert, nem volt gazdája. Csak a földosztást követően, 1946 májusában kapta meg az Országos Természettudományi Múzeum , hogy botanikus kertet és növénykísérleti állomást létesítsen. 1952. január 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia átvette az állomást és létrehozta az MTA Ökológiai Botanikai Kutatóintézetét.
A Vigyázó-féle eklektikus, tornyos kastély idővel elpusztult, helyén földszintes udvarház áll. A hatalmas fák lombsátra alatt bújik meg a kerti dísznek épült vízimalom és a romantikus kertek szintén kötelező tartozéka a műrom. Páratlan értéket képvisel a hajdani főúri kastélypark egykori főbejárata, a kovácsoltvas kapu.
A botanikus kert közvetlen szomszédságában az eredeti növényzetet idéző, jellegzetes hazai növénytársulások, egy helyi védettségű homokpuszta gyep és egy országosan védett mocsárrét helyezkednek el.
