A háborút megelőzően nemzetek, vallások adták a város tarkaságát.
Csontváry 1903 tavaszát Hercegovinában és Boszniában töltötte, és festménye az építészeti stílus alapján a Római híd Mostarban címet kapta.
Mostar nevét jellegzetes jelképéről, az Öreg hídról kapta (most = híd, stari = öreg). Az első feljegyzések 1452-ből vannak amelyben említést tesznek egy kis településről ahol két torony, egy függőfahíd, 19 ház, és egy nőtlen férfi van. 1466-ban a törökök elfoglalták Hercegovinát, és a település gyors fejlődésnek indult. Szulejmán szultán Mostárba küldte építészét Hajrudint és parancsba adta, hogy építsen egy olyan hidat ami ellenáll az áradásoknak, elbírja a hadi társzekerek súlyát, és olyan széles legyen, hogy a négyökrös szekerek is átférjenek. A parancs mellé az építész a szultántól kapott egy fekete selyemzacskót is. Melyre aranyszállal rászőtték: „Vagy jó lesz a híd, vagy az eunuchjaid megfojtanak a zsákban lévő selyemzsinórral” . 1556-ban kezdték el az építkezést mely 9 évig tartott. Először a Stari Most-ot „Megkövült Holdnak” nevezték, mert megépítéséhez az itt található halvány „tenelija” mészkövet használták, mely a nap helyzetétől függően változtatja színét. A munkások letelepedtek a híd környékén, és ők lettek a „mostari”-k vagyis a „híd emberei”.
1566-ig vezethető vissza az a hagyomány miszerint egy mostári ifjú addig nem vezethette oltár elé hitvesét amíg le nem ugrott az Öreg hídról, a Neretvába így bizonyítva bátorságát, mely a hídnak, a város büszkeségének is az ünnepe lett.
1992 és 1995 között kitört a háború. A boszniai horvátok a fennhatóságuk alá került hercegovinai területek székhelyévé kívánták tenni Mostart, és pusztulásra ítélték a város összes muzulmán múltra emlékeztető részét.
A bosnyák városrészek védői azonban meghiúsították a teljes birtokba vételt. 1993. nov.9-én a boszniai horvát alakulatok parancsnoka szétlövette az Öreg hidat - „ha a bosnyákoknak nem lesz hídjuk, városuk sem lesz!”-címszóval.
Az Óhíd 427 évig kötötte össze a város két részét a horvátok lakta nyugati partot a keleti muzulmán résszel mely az együvé tartozást szimbolizálta, és ezért „kellett” megsemmisíteni.
A háború után nagy nemzetközi összefogás szerveződött, az újjáépítésérére.
Az újraépítés kezdetekor mind a bosnyák muzulmán, mind a horvát katolikus lakosság azt szerette volna, hogy az új híd a több száz éves formáját nyerje vissza. Ez a híd jelentette számukra a kapcsolatot a két kultúra között, ezért ragaszkodtak ennyire az Öreg híd formájához.
Mostarban szakmai műhelyek, alakultak ahol a történelmi, technikai kutatómunkát végezték, míg a folyóba zuhant hatalmas köveket például a magyar műszaki alakulat közreműködésével emelték ki. A firenzei egyetemen dolgozták fel az Öreg hidat alkotó több mint ezer kőtömböt és ott is tervezték meg az új híd térbeli képét. A tervezés során minden egyes kőtömböt külön-külön meg kellett tervezni ahhoz, hogy az új híd pontosan olyan legyen, mint a régi. A török kőfaragók két évig dolgoztak a kövek megdolgozásán. Közben német- és orosz hídépítő mérnökök csatlakoztak az újjáépítési munkálatokhoz. Az építési folyamat a kőtömböket összekötő habarcs kidolgozásakor akadt el. A mérnököknek nem sikerült olyan szilárdságú kötőanyagot kidolgozniuk, mint amilyet az eredeti hídépítők használtak. Két évig próbálkoztak, de a tudományuk nem hozott sok sikert. Végül a török kőfaragók nyomására kipróbálták az ősi recepten alapuló habarcsot. Ennek az alapelemei: citrom, kecskeszőr, csontpor és tojássárgája (akkoriban még nem ismerték a cementet). A mérnökök nem akartak hinni a szemüknek, amikor a tesztek során kiderült, hogy a szakácskönyvbe illő ősi habarcs hozza azokat az eredményeket, ami a híd összetartásához szükséges. Ezzel az ősi habarccsal készült el az új mostari Öreg híd.
A régivel szinte teljesen azonos új híd 2004 nyarán készült el, sajnálatos tény , hogy az avatás kapcsán egyik tévécsatorna megszólaltatta felrobbantást egykor irányító horvát parancsnokot, aki azt nyilatkozta, hogy újra megtenné!
A Kujundžiluk - Old Bazar - keleti oldalán található Koski Mehmed pasa mecset mely 1618-ban épült. A mecseten belül, tömérdek csillár és a színes ablaküvegeken beszűrődő természetes fény által megvilágított gyönyörűek a belső építészeti formák.
Szűk csigalépcső vezet fel a minaretbe felérve lélegzet elállító a Stari Mostar látványa, és az alattunk nyüzsgő bazár.
Mostar varázslatos , a háború nyomai még láthatóak, fel nem foghatom az itt zajló pusztítások miértjét. Az utca kavicsokkal van kirakva, a házak tetején kőpala cserép helyett, hangulatos vendéglők, teraszok, no és a bazár. Ahol megtaláltam a rám váró kincsre egy cserépedényre.
Bónusz:
forrás: http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=645
az utolsó kép eredete:
http://mostar.kariatida66.fotoalbum.hu/viewlarge/pictureid/4000009